Negyvenkettedik fejezet – Ha te úgy, akkor én így

Sziasztok!

Először is bocsi, hogy ilyen későn, de tényleg csak most értem haza. (18:45kor)

Másodszor reagálnék a kommentekre, miszerint köszönöm mindenkinek a szép szavakat, és nem haragszom meg senkire a kritikáért, sőt külön örülök neki, mert azt jelenti, hogy figyelmesen olvassátok, amit írok. Nem fog átmenni hősökbe ígérem, és Odaátba sem. Deant és Zac-et igyekeztem nem nagyon belevonni, és nem is nagyon tervezem, csupán segítség lesznek, akik nem zavarnak olyan sok vizet, nem lesz Supernatural jellege a dolognak. Gabre és Jasnora azért volt szükségem, mivel Drew-t nagyjából kiírtam, de szükségem volt valakire, aki felkavarja az álló vizet, és még lesz jelentőségük, de Hősök feelingje sem lesz a dolgoknak. Ezt megerősítem azzal, hogy nemsokára feltűnik Kath és onnantól elég TVD-s lesz. 

Harmadszor pedig, bocsánat, ha gyengültek a fejezeteim, de az ihlet hiányon kívül más gondjaim is voltak. (pl: Övsömör, Kisérettségi, stb) Szóval ennek ez az oka, de igyekszem magamhoz térni amint lehet. :) Most már csak a Tavaszi hadjárat zavarhat be, és az év végi vizsgák, és a terepgyakorlat..... xDxD Na jó, nem húzom, nyúzom tovább senki idegeit, továbbra is igyekszem kétnaponta hozni a fejezeteket, bár higgyétek el, ez nem olyan egyszerű feladat.

Negyedszer, és egyben végül, jó olvasást, és örülök, hogy azért összejött a 8 komment az előző fejezethez is! :D

 

A hosszú várakozás után, viszont nem azt a választ kaptam Damontól, amit vártam. Igazából ledöbbentett, nem csak az, amit mondott, hanem az ahogy.

- Úgysem értenéd.

- Kösz a feltételezést, de azért mégis próbáld meg elmagyarázni.

- Nem.

- Tessék?

- A hallásoddal is gond van?

Épp vissza akartam volna vágni, mikor Caroline termett mellettünk nagy mosollyal az arcán.

-         Elfelejtettem mondani, hogy ma van Tyler születésnapja, és estére bulit szerveztem a Grillbe, mindenki ott lesz szóval, nektek is el kell jönnötök.

-         Caroline zavarsz. – bunkóskodott Damon, amitől kicsit lejjebb ereszkedett Car szája széle.

-         Én ott leszek nyugi, ha segítesz ruhát választani. – mosolyogtam Carolinera, aki karon ragadott, és talán a kelleténél kicsit erősebben rángatott be a házba, és vitt fel az emeletre.

Nem néztem hátra, így nem láttam Damon arcát, hogy mit szólt mindenhez, de igazából jobb is így. Ha igaz, amit halottam, és csak kihasznál engem, akkor bármennyire is szeretem őt, nem szabad közelebb engednem magamhoz, már így is túl sokat kapott.

            Caroline kicsapta a bőröndjeimet, és elkezdte a ruhákat jobbra-balra dobálni, némelyiknél elismerően hümmögött. Végül két ruhát tartva állt meg előttem.

-         A kettő közül válassz.

-         Sikeresen kiválasztottad az egész ruhatáram két legérdekesebb ruháját. – húztam el egy kicsit a szám.

Az egyik ruha zöld volt, elég rövid, és nagyon érdekes szabású ugyanis az egész ruha bő volt, csak a mellrészénél volt egy szorosabb rész, és a háta eléggé ki volt vágva. A másik ruha világoskék volt, szintén érdekes varrással, ennek volt eleje és hátulja is, viszont a szoknya része elég szűk volt, és rövid, a teteje pedig két rétegből állt, és a felül lévő rész bő volt, és pár varrás tartotta csak, így ráncokba hullott le. Caroline unszolására belebújtam először az egyikbe, majd a másikba, és egyetértettünk, hogy a kék a jobb, sőt Car hozzátette:

-         És a szemedhez is ez megy jobban. – én pedig elhiszem, ha ő mondja.

El kellett kezdeni készülődni, mert már csak egy óránk volt az indulásig, és megbeszéltük, hogy együtt megyünk négyen lányok, és Stefan hozza Tylert később. Igyekeztünk úgy intézni mindent, hogy ne áruljuk el magunkat, és a buli meglepetés maradjon. Lezuhanyoztunk, felöltöztünk, sminkeltünk, megcsináltuk a hajunkat, és a folyosón találkoztunk, Car, Elena és én, majd együtt osontunk le a lépcsőn, ki a házból a bejárat előtt parkoló kocsiig, amiben egy nagyon csinos Bonnie várt minket.

            Amikor megérkeztünk a Grillbe, szinte már tele volt. Ha jól sejtem ebben is Caroline keze volt, mivel a tömeget meglátva, csillogni kezdett a szeme, és a széles vigyorát még jobban széthúzta. Bementünk, és egy kis segítséggel lecsendesítettük az embereket, hogy ne tűnjön fel már a kocsiból az ünnepeltnek, hogy valami várja idebent. Nemsokára, a megbeszélt időben meg is hallottuk a parkoló kocsit, és mikor belépett Tyler mögötte Stefannal, elkiáltottuk magunkat:

-         BOLDOG SZÜLINAPT TYLER!

Az elkenődött Tyler, azonnal jobb kedvre derült. Amióta megtudta, hogy vérfarkas, és sok időt töltött a Salvatore házban eléggé lehangolt volt, valószínűleg, most is arra számított, hogy beül az üres Grillbe, italba fojtani a bánatát, hogy senki nem emlékezett a szülinapjára. Nem tudom, hogy a fiúk, hogy viselik az ilyet, de én elég magam alatt tudok lenni, ha azt hiszem, hogy elfelejtettek a barátaim.

            Tyler kezébe rögtön nyomott valaki egy üveg sört, és rögtön egy csomóan termettek körülötte, hogy felköszöntsék. A DJ, akit valószínűleg direkt csak a bulira hívtak, rögtön el is kezdett játszani. Caroline eltűnt valahova, ugyan úgy, mint Bonnie, így csak Elena maradt mellettem, akihez máris csatlakozott Stefan.

-         Üljünk le valahova, amíg még van hely. – kiabálta túl a zenét Elena, és el is indult az egyik üres boksz felé.

Legnagyobb meglepetésemre a pincérek ma is dolgoztak, és el sem kellett menni az italért. Rögtön rendeltünk mi lányok két koktélt, míg Stefan nem kért semmit, de nem hagytuk, hogy alkohol nélkül megússza az estét, ezért rendeltünk neki is egy sört.

-         Mit gyakoroltatok Jasonnel? – kíváncsiskodott Stefan, de szívesen válaszoltam.

-         A gyorsaságot fejlesztettük, és már kb. 5 másodperc alatt megy, és az állatból állatba változást, ami meglepően jól ment.

-         És Damon miért volt úgy kiakadva mikor bejött?

-         Feltettem neki egy kérdést, amire nem akart válaszolni. Ne haragudj, de kihallgattalak titeket. – sütöttem le a szemem. – Igazából csak Damon fejébe hallgattam bele, amikor veled beszélt, és feltettem neki ugyan azt a kérdést, amit te, hogy mit tervez velem.

-         És mit válaszolt? – csapott le Elena.

-         Azt, hogy úgysem érteném, de mielőtt igazán összeveszhettem volna vele ott termett Caroline.

-         Nem tűnsz túl megviseltnek. – mért végig Stefan.

-         Igazából a bizonytalanság rosszabb volt, miután beleláttam a fejébe. Most, hogy már arra számítok, hogy lehet, hogy csak kihasznál, már tudom kezelni. Az bánt egy kicsit, amit eddig tettem, de igazából nem bántam meg. – rántottam meg a vállamat.

Igazából nem hiszem, hogy csak kihasznál, de nem tudom kitalálni, mi lehet velem a célja. Sejtettem, hogy nem egyszerű, de elvállaltam a feladatot, mikor annak tudatában, hogy egy vámpírral van dolgom, mégis lefeküdtem vele. De amit mondtam, az igaz volt, küzdenie kell, és ha ilyen bunkó marad, akkor még meg is nehezítem a dolgát. Ha pedig tévedek, és semmi érzelem nincs benne felém, akkor legalább, addig is jól szórakozom. Megjöttek az italaink, amikből kapásból rendeltünk még egy kört. Egyre többen táncoltak a parketten, és csatlakozott hozzánk Bonnie is Jeremyvel. A harmadik kör után, legnagyobb meglepetésemre, beesett mellénk Damon is. Nem vitte túlzásba az öltözködést, de még így is ő nézett ki talán a legjobban, az egész bárban. Mellém ült, de nem szólt hozzám, csak a negyedik körre érkező pincértől rendelt magának egy bourbont. Elmerültünk a beszélgetésben, és egyre oldottabbak lettünk az alkoholtól. Amikor megállt valaki az asztalnál, azt hittem először, hogy a pincér srác lesz, de ahogy felnéztem, Gabrielt láttam meg az asztal mellett. Igazából nem is az asztalhoz jött, mivel konkrétan mellettem állt meg, és odanyújtotta nekem a kezét. Kérdőn néztem rá, mire a táncparkett felé nézett.

            Négy koktél után, épp ideje volt táncolni menni, így megfogtam a kezét, és felhúztam magam álló helyzetbe. Már a parkett felé elkezdtem mozogni, és ahogy a sok táncoló ember közé értünk, Gabe meg is forgatott. Először még tartottuk az egy lépés távolságot, aztán ahogy egyre jobban belejöttünk, úgy kerültünk közelebb. Látszott Gabrielen, hogy van ritmusérzéke, és nagyon ügyesen táncolt, sokat járhatott bulizni régen, és szégyellősnek sem mondanám. Egy idő után már nem csak a kezemet, de a hátamat, és a derekamat is megfogta, így könnyebben tudtunk egyszerre mozdulni. Egy pillanatra eszembe jutott, amikor Tylerrel táncoltam, és hogy, akkor mennyire megharagudott Drew, így beugrott egy elég szemét, de jó ötlet. Igyekeztem úgy állni, hogy a tömeg szélén maradjunk, és egyre közelebb álltam Gabehez. Neki persze semmi kifogása nem akadt, miért is lenne, hisz csak táncolunk, de reméltem, hogy Damon figyel minket. Amikor egy olyan rész jött, Gabe megfordított, szinte kitalálva a gondolataimat, és szorosan mögém állt, talán még a szívverését is éreztem a hátamon. Mindkét kezét a derekamra csúsztatta, majd kicsit lazított, és már a csípőmön voltak a tenyerei, én pedig, hogy tegyek még rá egy lapáttal, hátra nyúltam az egyik karommal és átkaroltam Gabriel nyakát. De ez sem volt elég, úgy éreztem Damon először csak moroghatott magában, az én lépésemnél megdöbbenhetett, hisz eddig csak Gabe közeledett, akkor már én is, így hát megint rajtam volt a sor. A szabad kezemmel hátranyúltam, és Gaberiel combjának külső oldalára tettem a kezem. Nem tudom meddig táncoltunk így, de már jött a következő szám, ezért megfordultam, de felnézni nem akartam. Az biztos, hogy Damon magába fortyog, ha látott minket, de azt csak remélem, hogy ezt nem vette túl komolyan Gabriel. Kicsit bántott, hogy így kihasználtam, de az némileg enyhítette a felé érzett sajnálatom, hogy legalább táncolt egy jót. A számnak tényleg eljött a vége, és jeleztem Gabrielnek, hogy menjünk vissza, mire ő bólintott, és jött utánam. Elena eltűnt valahova, így Gabe is le tudott ülni Stefan mellé, én pedig visszaültem Damon mellé. És ez egy végzetes hibának bizonyult.

            A fiúk rendeltek kaját is, amíg távol voltam, de nem feledkeztek meg szerencsére rólam sem, mert farkas éhes voltam. Békésen ettem a sült krumplit, és beszélgettem Stefannal a jövő heti dolgozatokról, mikor megéreztem egy kezet a bal térdemen, ami belém fojtotta egy pillanatra a szót. Nyeltem egy nagyot és fojtattam a megkezdett mondatom, hogy ne tűnjön fel senkinek semmi. Damon tovább ment, elkezdte az ujjaival simogatni a térdem, amitől apróra ugrott össze a gyomrom. Közben Damon is beszállt a beszélgetésbe, aminek nagyon örültem, amikor a keze lassan, centiről centire kezdett el felfelé kúszni a combomon és én egyre kevésbé bírtam egy helyben ülni, és összefüggően gondolkodni. Melegebb lett, és éreztem, ahogy elkezd gyöngyözni a homlokom, a szívem pedig már olyan hangosan kalapált, hogy ha nem szólna a zene, az egész bár hallaná. Megpróbáltam nyelni egyet, de teljesen kiszáradt a szám, a poharamért viszont nem mertem elnyúlni, féltem kilötykölném az egészet, mert úgy remeg a kezem. Amikor pedig Damon már a szoknyám szélét sem érezte elég fentinek, és elkezdett a benyúlni a ruhám alá is, nem bírtam tovább.

- Bocsánat. – álltam fel az asztaltól, és a mosdó felé vettem az irányt, a ruhámat pedig csak menet közben igazítottam meg.

            A wc-be benyitva, viszont olyat találtam, amint nem akartam volna. Caroline és Matt épp „megünnepelték”, hogy újra járnak, ezért inkább egy hang nélkül kihátráltam, de a lehető leggyorsabban. Nem néztem a hátam mögé, aminek meg is lett az eredménye, mikor nekihátráltam valakinek.

- Túl hamar elmentél. – hallottam meg Damont, és mikor felfogtam a szavainak kétértelműségét, csak dühösen fújtam egyet, és igyekeztem elmenekülni, de egy vámpír ellen esélyem sem volt. – Kérdezted mit tervezek veled. – ennyit mondott, és épp elég volt hozzá, hogy megállítson. – Közelebb lépett, és a fülembe suttogott. – Ezt, és még ennél sokkal többet. – a szavait a tetteivel is alá akarta támasztani, mert végigsimította a bőrömet a nyakamon, pont ott ahol a verőerem futott.

Nem tudom, ezt komolyan mondta-e és ez is része az igazságnak, vagy csak terelni próbál, de bármelyik is remekül csinálja, de már eldöntöttem, hogy felveszem a kesztyűt.

            Felnyúltam a nyakához, és közelebb húztam magamhoz, végighúztam az arcom a nyakán, és nagyot lélegeztem, hogy azt higgye nyert, de mikor a füléhez értem, egy apró nyögés után, határozottan szólaltam meg:

-         Nem. – azzal el is engedtem, és visszaindultam az asztalhoz. Leültem a népes asztalhoz, ahol mindenki minket méregetett, de én egy szemforgatással jeleztem, hogy semmi gond nincs.

A legtöbben vissza is tértek a megszakított beszélgetéseikhez, de Bonnie nekem kezdett beszélni a fejemben.

- Beszélnünk kellett volna.

- Jaj, tényleg, miről is?

- Most már mindegy. Már akkor felborítottál mindent, mikor kimentél gyakorolni.

- Tessék? Miért, nem értem.

- Mindennek van következménye. Azzal, hogy kimentél gyakorolni, sok mindent megváltoztattál. Először is szereztél nekünk még két embert, akik Katherine ellen fognak küzdeni.

- De hát ez jó!

- Igen, de nem tudom, mennyire örülsz majd neki, hogy Gabe küzdeni fog érted Damonnal, Damon pedig egy kötélen egyensúlyozik, és ennek a balhénak a végén eldől, hogy újra egy vadállat lesz-e belőle, vagy megváltozik, és jó útra tér.

- És most mit csináljak?

- Azt már nem tudom, de minden egyes tettednek nagyobb súlya lesz, és egy dolgot még nem mondtam.

- Mit? Bonnie ne húzd az idegeim!

- Ha nem gyakoroltál volna ma velük, egyszerű alakváltó lett volna belőled…

- De?

- …de így válaszút előtt állsz, vagyis fogsz egyszer. Elindultál egy úton, és már nem fordulhatsz vissza.

(Sári rádöbbentett, hogy ez kimaradt, pedig be akartam tenni. Utólag itt van, bocsánat. :$)