Negyvenegyedik fejezet - Spekuláció

Sziasztok!

Na itt az új fejezet. Előre is bocsi a kis függővég miatt, de nem vészes, a következő fejezetben rosszabb lesz! XD *gonosz vigyor* Ami a novellát illeti, örülök, hogy azoknak akik írtak, azoknak összességében tetszett. :)) Mást azt hiszem nem akartam, tehát jó olvasást!

A vidámság viszont nem tartott sokáig, mivel Gabe nem bírta ki visszavágás nélkül.

- Hogy van a kezed?

- Már nem is látszik. – sziszegte vissza Damon, miközben felmutatta a karját, amin már semmi nyoma nem volt az égésnek. – De arra én is kíváncsi lennék, hogy te mit műveltél a kezeddel. – vágott vissza Damon is, én pedig úgy éreztem itt az ideje, hogy közbelépjek.

- Elég! Mindenki üljön le! – és lássanak csodát mindenki azonnal helyet foglalt. – Na, szóval, hogy ne húzzuk az időt és tiszta lappal játszunk és fogok beszélni. – nyomtam meg, az én szócskát. – Emberek, a suliban már találkoztatok Gabriel Gray-jel. Gabenek olyan képessége van, hogy átveszi más emberek különleges tulajdonságait. Ezt úgy értsétek, hogy találkozik velem, és azok után, ő is képes alakot váltani.

- Mi van? – nézett rám Jeremy hülyén.

- Ah, Gabe kérlek, mutass egy-két dolgot, de ne tégy kárt semmiben, könyörgök.

Gabe csak rám kacsintott majd eltűnt a kanapéról, hogy még ugyan abban a pillanatban Stefan mögé kerüljön. Majd mikor Stefan megpördült a tengelye körül, Gabriel felrepült a csillárig, majd még a levegőben verébbé változott, amiként visszarepült Jason mellé a kanapéra, ott pedig szinte azonnal, visszaváltozott emberré. A szobában lévők, főleg Jeremy, Tyler és Elena teljesen ledöbbentek. Vártam egy kicsit, mert úgy gondoltam előbb jobb kimeríteni a Gabriel témát, csak aztán rátérni Jasonre.

-         Már értem. – motyogta Jeremy. Furcsálltam, hogy ő szólalt meg először, de legalább visszarántotta a jelenbe a többieket is.

-         Ez nagyon érdekes. Miket tudsz még?– Stefan csak ennyit fűzött hozzá.

-         Megfoghatnám a kezed? – fojtotta bele a választ Gabrielbe Bonnie. Gabe csodálkozó tekintettel nézett először Bonniera majd rám, és miután rábólintottam válaszolt.

-         Oké. – nézett Bonniera, aki habozás nélkül Gabe keze után nyúlt, és mikor egymáshoz értek a kis boszorkányunk behunyta a szemét, hogy minél több víziója legyen.

Fél perc után elengedték egymást, és szinte azonnal meghallottam Bonniet a fejemben. „Érdekes dolgokat láttam, később beszélnünk kell, csak mi ketten oké?” „Oké, de hanyagold a gondolkodást, mindketten tudnak gondolatot olvasni.””HOGY MI?” Üvöltötte a fejembe Bonnie, de legalább kívülről nem látszott rajta semmi. Gabe megtörte a csendet.

-         Hogy Stefannak is válaszoljak, nagyon sokféle dologra képes vagyok, nem is vagyok benne biztos, hogy fel tudnám-e sorolni mindet. Alakváltás, repülés, teleportálás, időutazás, villámszórás, radioaktivitás. – itt Damonra pillantott – gondolatolvasás, spontán regeneráció, tárgyak mozgatása satöbbi. – hadarta el gyorsan.

Az emberek a mai nap sokadik megdöbbenését produkálták, és volt rá egy erős gyanúm, hogy nem ez volt az utolsó. Talán jobb hamarabb túlesni az egészen.

-         Jason pedig alakváltó, úgy, mint én.

-         Mi?

-         Hogyan? – adtak már hangot is a megrökönyödésüknek.

-         És ez úgy lehetséges, hogy Jason a bátyám.

Az erre érkező kitöréseket már nem nagyon értettem, de kivétel nélkül mindenki felszólalt valamilyen úton-módon. Damon volt az egyetlen, aki csendben várta a folytatást.

-         Jason története röviden az, hogy kiskorában véletlenül átváltozott, és ezt meglátták a szüleink, ezért egy kormányépületbe zárták hasonló képességű emberek közé, majd két éve megszökött onnan Gabriellel együtt.

-         Kormányintézet?

-         Igen. – vette át a szót Jason, aki nem tűnt megilletődöttnek. – Sok embert zártak már be oda. Alakváltó csak én voltam, de voltak ott mások, akiknek olyan érdekes képességeik voltak, amiket el sem tudtok képzelni. De egy sem volt olyan erős, mint Gabriel.

Hallottam Damon felől egy hitetlenkedő fujtatást, de senki nem törődött vele, viszont Jason gondterhelt fejére többen odafigyeltek.

-         Ilyenkor szokott jönni, hogy de… - mondta az okosságát Jeremy, és kivételesen fején is találta a szöget.

-         De, - folytatta Jason – volt egy valaki, aki nem ugyanezt a képességet birtokolja, mint Gabriel, de a funkciója nagyjából ugyan ez. A pasi megskalpolja az embereket, és az agyukat tanulmányozza, hogy megszerezze a képességüket. Senki nem tudja, hány képességet szerzett már meg. Ha Gabe a jófiú, akkor Sylar egyértelműen a rossz, mert nem csak azért öl, hogy képességet szerezzen, hanem mert élvezi.

-         És hol van ez a Sylar? – kérdezte Stefan.

-         Senki sem tudja, egy jó ideje nem láttuk, és nem is hallottunk felőle. Ez kicsit gyanús is, mert ha nem a képességgel rendelkezőket öli, akkor valamin töri a fejét, és garantáltan nem Gabe születésnapjára szervezi a pizsi partit.

Bármennyire is drámai volt a helyzet, nem bírtam ki röhögés nélkül.

-         Na, jó, szerintem oszoljunk emberek, ennyi elég volt mára. – lépett elő Bonnie fontoskodva.

-         Jen. – fordult felém Jason – nincs kedved gyakorolni egy keveset?

-         Mégis mit?

-         Sok minden van még, amit szerintem ki sem próbáltál. – kacsintott rám Gabriel is.

A felcsillanó tekintetem is elég válasz lehetett, mivel mindketten felálltak és az ajtó felé indultak. Én is követtem volna őket, de egy erős kéz, és egy erős gondolat visszatartott. A fejembe Bonnie csak annyit sugallt, hogy „Nem kéne”, és Damon tekintete is nagyjából ezt tükrözte, meg talán egy kis féltékenységet.

- Itt leszünk a fák között, de ha nagyon akarsz, gyere nézni. – mondtam Damonnak, aki ettől egy cseppet sem enyhült meg, de azért inkább mégis velünk tartott.

Ahogy a fék közé értünk Jason átment tanárba.

-         Változz át a lehető leggyorsabban! –adta ki az első utasítását, mire én átváltoztam rókává egy olyan 10 másodperc alatt. Eddig talán ez volt a legjobb eredményem időben, de ezt az illúziómat Gabe nagyon hamar aláásta. Egyik pillanatról a másikra változott át, talán két másodpercre sem volt szüksége, és mielőtt megnézhettem volna az állatot, amivé vált már vissza is alakult.

-         Ez a cél, amit el kell érned két napon belül.

-         Hogy mi?

-         Abból, amit elmondtál azt vettem le, hogy komoly veszélyek tartanak erre, és ráadásul érted. Te lehet, hogy nem hiszed el, vagy nem tudod még elhinni, de én tényleg a bátyád vagyok, és mindig is tudtam rólad. Nekem nincs már más, és különben is, egy testvér dolga az, hogy megvédje a másikat.

/Damon/

…és különben is, egy testvér dolga az, hogy megvédje a másikat.

Vagy megölje, jutott eszembe a mi esetünk Stefannal. Ez a két srác nekem akkor is fura. A Jason gyerekkel nincs olyan bajom, hisz csak alakváltó, mint Jen, viszont ez a Gabe gyerek jobban zavar. Alig vált le a tojáshéj a seggéről, de már ilyen erő birtokosa. Nem tudom, mennyire lehet megbízható, az meg pláne nem tetszik, ahogy Jennire néz.

            Tovább álltam az egyik nagy fenyőnek támaszkodva, és figyeltem, ahogy ezek hárman mit műveltek. Fél óra után, be kellett lássam, hogy Jason minden bizonnyal Jen bátyja és, hogy piszok jó tanár. Csak utasításokat adott, de harminc perc alatt Jen már 5 másodpercet lefaragott az idejéből. Ezek után tértek át valami érdekesebbre. Eddig még csak ember-állat átalakulást láttam, így kissé meglepett, amit Gabriel prezentált. Egyik pillanatban ember volt, aztán már róka, majd hirtelen rókából átváltozott farkassá, majd farkasból vissza emberré.

-         A következő rész, az állatból-állatba változás. Ez már jóval nehezebb lesz, előre szólok, és nem is baj, ha elsőre nem sikerül. Változz át egy állattá, és abból valami ahhoz hasonló állattá próbálj meg alakulni.

Kíváncsian vártam, hogy mi fog jönni. Jen is a rókával próbálkozott, és abból farkassá változott. Most először láttam Jasont meglepődni talán.

-         Ez nem vártam volna, hogy sikerült ez ilyen gyorsan? – kérdezték Jentől, amint visszaváltozott.

-         Hát, nem tudom, a róka egyszerű volt, aztán csak gondoltam egyet és megtörtént.

-         Talán segített, hogy már mindkét alakot volt szerencséd viselni. – szóltam hozzá én is a témához. – A múltkor farkassá is ösztönösen változtál, és nagyon gyorsan.

-         A múltkor? – csúszott ki Gabriel száján, mert az arcát elnézve, ezt nem akarta volna kimondani. Itt a remek alkalom, hogy eltérítsem Jentől.

-         Amikor megharapott Tyler már halott nagybátyja, mikor épp vérfarkas volt, akkor Jen átváltozott farkassá, hogy megküzdjön vele és valami csodával határos módon legyőzte.

-         Hm. – Jason hozzászólása bő volt. – Akkor most próbálj két másik állatot, mondjuk, macskaféle legyen.

Jen egy pillantásával jelezte, hogy erről még beszélni fogunk, majd egy házimacskává vált. Már azt hittem nem tud meglepni, de tévedtem, mert a pici cicából hirtelen egy hatalmas oroszlán lett. Igazából logikus volt az egész.

-         Olyat kéne megpróbálnod, ami még nem voltál, nem? – néztem nagy okosan Jenre.

-         Miért oroszlán is voltál már? Ezt inkább meg se kérdezem. Akkor mondjuk, legyél madár.

-         Az is volt már. – szóltam közbe félvállról, mielőtt Jen átváltozhatott volna.

-         Hüllő? – kérdezte rám nézve Jason. Mikor bólintottam, Jenre tekintett, újult kíváncsisággal a szemében.

Ő viszont hidegvérűként sem hozott magára szégyent. Először apró zöldgyíkká változott, aztán pedig sárkánygyíkká, majd vissza emberré.

/Jen/

Nagyon megkönnyebbültem, mikor ez is sikerült. Már én is kezdtem kételkedni benne, hogy csak azért ment, mert már voltam olyan alakokba. Jason elismerő szemei pedig jobban estek egy rakás ötösnél is.

-         Azt hiszem, erre nem is pazarolunk több időt, egyedül is tudod majd gyorsítani az átmeneteket. Már csak egy dolog van hátra, de azt inkább majd holnap rendbe?

-         Persze. – vágtam rá. – köszönöm, hogy segítettél, egyedül sokkal nehezebb volt tanulni.

-         Tudom, én is úgy kezdtem. – mosolygott rám Jason, majd közelebb lépett és magához ölelt.

Egy ilyen ölelés kellett volna már nekem nagyon rég, minden vonzódástól mentes, csak szeretet és törődés a jelentése. Talán újra lesz családom? Merült fel bennem a kérdés, de el is hessegettem a gondolatot, hisz míg Kathrine él, addig mindenkinek, akinek köze van hozzám csak ártok.

            Jason elengedett, aztán elsétáltak a motorjaikhoz, engem egyedül hagyva Damonnal. Tudtam, hogy ma sok mindent fog kérdezni, és tisztáznunk kell a fennálló helyzeteket, de én akartam először beszélni.

-         Damon, tudom, hogy sok mindent meg kell beszélnünk, de előbb válaszolj egy kérdésemre.

-         Jól látod, de rendben, kérdezz.

-         Felteszem neked ugyan azt a kérdést, amit tegnap Stefan. Mit tervezel velem?

Álltam az először döbbent, aztán mérges és összezavarodott tekintetét, és kitartóan vártam a választ. Most nem fog levenni a lábamról, ez egyszer nem bújhat ki a válasz alól.