Tizenötödik fejezet - Mozgalmas éjszaka

Sziasztok, ahogy ígértem itt van a 15. fejezet! :) És még egyszer bocsi a figyelmetlenségemért. Ezt 10x megnéztem, hogy tényleg a tizenötödik-e! :D 

Egyébként jelentem: kb. meggyógyultam, így iskolaköteles vagyok, de igyekszem továbbra is ilyen sűrűn hozni a fejezeteket! ;) 2 nap és felrakom a 16.at! 

Jó olvasást, pusz és nagyon szeretnék sok kommentet!! (de nem muszáj természetesen. :))

 

Elena mintha kicsit izgatott lett volna, mikor beszálltam mellé a kocsiba, de gyorsan megpróbálta leplezni a viselkedését. Láttam messziről, hogy telefonált, gondolom Stefannak. Bízhatok-e benne? Elmondtam neki minden érzésem, amit senkinek még magamnak sem mondtam ki hangosan? Csak öt percre hagyom magára, és máris hívja a pasiját, hogy mindent megtárgyaljon vele. Ez a rejtély ami Damont lengi körül, ez van Stefannal is, csak ő remekül színészkedik. És egyértelmű, Elena tudja a titkot. Kivel lenne könnyebb dolgom, vele vagy Damonnal? Á, nem is az a kérdés kivel egyszerűbb a válasz megtalálása, hanem, hogy kivel jár kevesebb áldozattal és veszéllyel. Damontól félek, és félek attól is, hogy sikerülne neki elfeledtetni velem a célt, hogy mit is akarok tudni, Elena viszont nem hat rám így, és talán az ő eszén gyorsabban is túljárok. A kocsiút ugyan olyan csendes volt a házukig, mint a vacsora, amit velük töltöttem el. Jenna nagyon aranyos volt, de látszott, hogy zavarban van. Rögtön megkedveltem, ráadásul nagyon finom vacsorát varázsolt elénk. Jeremy csendes volt, de szerintem vicces is. Nem sokat beszélt, de az-az egy két elejtett félmondat, amit vacsora alatt hallottam tőle, úgy megnevettetett, hogy többször félrenyeltem. Hogy megússzam Elena esetleges további vallatását felvetettem, hogy nézzünk filmet. Jer megmutatta a DVD-ket, és én választottam is párat. A vígjátékba ők is belementek, a vámpírosat helyből elutasították, de a horrorra is rá tudtam venni őket. Így először a vígjátékot néztük meg, a címe „Exférj újratöltve”. Láttam a bemutatóját, de a moziba nem jutottam el, hogy megnézzem. A főszereplő pasi, elég helyes volt, a történet pedig tényleg humorosra sikerült és a legjobb a fogócskázós jelenet volt a lóversenypályán. A horror filmre, vacsora után, pizzázás közben kerítettünk sort. A film nem volt más, mint a „Rémálom az Elm utcában” új feldolgozásban. Nem rég ment a moziban, de ezt se tudtam megnézni, pedig nagyon érdekelt. Nagy horror rajongó vagyok, így míg Jenna és Elena, Jeremy mellett kuporgott, aki persze ezen, jót vigyorgott, addig én a tv előtt, a földön ültem és minden idegszálammal a filmre koncentráltam. Nagyszerű film volt, nem volt túl ijesztő, inkább csak véres, de imádtam, bár sajnáltam, hogy meghalt az elején az egyik kedvenc színészem Kellan Lutz a Twilight-ból. Annak a filmnek nem voltam túl nagy rajongója, de egyszer elment. Igazból kicsit ferde volt a történet. Milyen ember az, aki udvarol a hamburgernek, most komolyan. A True Blood a másik vámpíros film, amit megnézek néha. Itt már csak néha udvarolnak a vacsorának, és több a vér, meg az akció. Sukey idegesít néha, Bill pedig egy nagy papucs. Ericet bírom, ő Kate kedvence is, bár nagyon kiborult szegény, amikor a sorozatban Eric meleg pasit játszott, napokig hallgattam a suliban is.

            A filmnézés után mindenki elvonult a szobájába. Én Elenával tartottam, és megegyeztünk, hogy menjek én előbb fürdeni. Összeszedtem a cuccaim, és bevonultam a fürdőbe. Elkezdtem levetkőzni mikor meghallottam, hogy valakivel beszél Elena, de nagyon halkan. Az ajtóhoz léptem és fülelni kezdtem.

- Menj innen most azonnal. Eleget láttam ma már a képed.

- Na, ne légy ilyen kis morcos Elena, én szóltam, hogy figyelni fogok. És tudod, hogy ezzel még nincs vége. Megbántad már, hogy valaha behívtál?

- Ezerszer Damon, és most húzz innen! Nem akarlak látni este, és ha meglát Jenny neked véged. Már így is felkeltettétek az érdeklődését, sejti, hogy valami nincs rendben, és velem sem bizalmaskodott délután annyira. Ha miattad nem fog bízni bennem és valami butaságot csinál, megbánod, megígérem.

- Halkan kicsi lány, itt még a falnak is füle van, és vigyázz mit mondasz, már nem tudsz úgy hatni rám, mint annak idején. Ahogy Katherinet el tudtam felejteni miattad, téged is el tudlak feledni valaki mással, és nem esik majd nehezemre kitekerni a kis nyakad. Ne feledd, figyelni foglak.

            Ez meg mi a fészkes fene lehetett? Az egészből egy szót sem értek, de pár dolog biztos. Tényleg van valami Damonnal és Stefannal, Elena pedig tudja mi az, jól sejtettem. De ki az a Katherine? És mi van, figyelt minket Damon és figyelni is fog?

            Gyorsan beálltam a zuhany alá, nehogy feltűnjön bent a késlekedésem, vagy a csend. Fogat mostam és nyugodt arcot erőltettem magamra a tükörben majd kiléptem.

-         Gyors voltál. – mosolygott Elena. Jól rejtegeti, hogy alig öt perce Damonnal veszekedett.

-         Elfáradtam egy kicsit. Hosszú volt ez a nap.

-         Igaz, jó hogy már megágyaztam neked. Nyugodtan feküdj le, nem kell megvárnod.

Bólintottam és be is feküdtem az ágyba, de aludni nem tudtam. Ott motoszkált a fejemben Damon minden szava. Lejátszottam újra és újra magamban, és egyre biztosabban éreztem, hogy valaki figyel. Elena is hamar végzett, lekapcsolta a lámpát és lefeküdt ő is. A hold bevilágított az ablakon és a padlóra egy fényes négyzet vetült, ami mintha egyszer csak megmozdult volna. A földre néztem és a világos négyszög közepén egy árny volt. Az ablakra kaptam a tekintetem és megláttam a hollómat. Nem gondolkodtam, csak felálltam és egy csepp félelem nélkül léptem az ablakhoz. Az üvegre tettem a kezem és belenéztem a madár szemébe, ami kb. fél méterre az ablaktól, egy faágon ült. Nem tudom meddig álltam így, mozdulatlanul, amikor egy hang zökkentett ki a nyugalmamból. Ébresztőóra, hajnali egykor? Csak a gondolataim indultak el újból, a tekintetem még mindig a holló rabja volt. Ekkor szólalt meg valaki.

-         Jennifer te meg mit csinálsz? – Azzal megéreztem egy kezet a vállamon, elszakadt a tekintetem a madárról, és Elenával találtam magam szembe. Ő is kinézett az ablakon, dühösnek tűnt a madárra és legyezni kezdett a kezével, hogy elkergesse. Ösztönösen reagáltam. Lefogtam a kezét.

-         NE! Ne kergesd el! – Elena döbbenten nézett a kezére majd rám. Mintha nem is én szóltam volna, sokkal komolyabb és erősebb volt a hangom. Ahogy elengedtem a kezét ott vöröslöttek az ujjaim a csuklóján. Ez visszarántott a valóságba.

-         Ne haragudj, nem tudom mi ütött belém. É-é-én, nem akartam tényleg. – Elena leültetett az ágyamra.

-         Maradj itt rendben? Ne mozdulj, mindjárt visszajövök. – Azzal kiment a szobából és rám csukta az ajtót.

/Damon/

            Reméltem, hogy hall a fürdőből és nem tud majd aludni, de ami történt már megint, az sok. Képszakadás, ahogy az ablakhoz ért. Vajon miért csak akkor történik meg, ha madár vagyok? Áh, hagyjuk, hallgassuk ki Stefanékat. A konyha ablaktól kicsit távolabb lévő fára szálltam, de tökéletesen hallottam még a suttogásukat is.

-         Itt járt Damon.

-         Mit mondott?

-         Hogy figyelt egész nap, így hallotta, ahogy Jen elmeséli nekem, mik történnek vele és miket érez. Egyértelmű, hogy nem átlagos lány, de biztos, hogy nem vámpír, és tippem sincs, mi lehet. Melegvérű, dobog a szíve, és azon kívül, hogy vonzódik egy madárhoz, vagyis Damonhoz, és imádja a horrorfilmeket. Nincs benne túl sok furcsaság, max apróságok, de az kibe nincs?

-         Próbálj meg róla minél többet megtudni, a legkisebb furcsaság is érdekes lehet. Most alszik?

-         Nem, valami furcsa történt épp az előbb. Ahogy felébredtem, azt láttam, hogy az ablaknak támasztott kézzel áll és bámul kifelé pislogás nélkül. Megszólítottam, de nem történt semmi, amikor viszont a vállára tettem a kezem megfordult és furán nézett rám. Kinéztem és láttam Damont hollóként a fán, és ahogy intettem, hogy elhessegessem, lefogta a kezem olyan erővel, amire egy ember nem képes, és rámüvöltött, hogy ne, de azt is olyan hangon, ami csak részben volt az övé. Aztán ahogy látta mit tett – láttam, hogy felemeli a kezét és Stefan összehúzza a szemöldökét - ledöbbent és bocsánatért esedezett. Leültettem és lejöttem.

-         Ki fogom deríteni, mi folyik itt, de addig légy vele óvatos, ha ilyen erős. – milyen erős lehet? Mit csinált Elenával, amitől így kiakadt Stefan? – és ha legközelebb is így elbambul, inkább ne zökkentsd ki, csak figyeld. Beszélek Damonnal, remélem otthon lesz.

Itt a végszó, inkább hazamegyek, akkor nem lesz gyanús, hogy esetleg ezt is végighallgattam. Hamar hazaértem, és a nappaliban a szokásos üveg Bourbonnel a kezemben vártam, és gondolkoztam a Jenny nevű rejtvényen. Nincs messze a megoldás, holnap a próbán találkozunk.

/Jenny/

            Nemsoká nyílt az ajtó és Elena lépett be rajta, egy pohár vízzel a kezében, amit nekem hozott. Leült mellém az ágyra törökülésben és csendben várt.

-         Sajnálom. – kezdtem újból. – Erről beszéltem neked, hogy amikor a szemébe nézek, nyugalom, csend és sötétség vesz körül, de nem tudtam, hogy ez történik, ha megszakítja valaki. Bocsánat, nagyon fáj. – nem húzódott el, amikor a kezéért nyúltam.

-         Nem vészes, volt már nagyobb sérülésem is. És nem haragszom, buta dolog volt rád ijesztenem. Nem értem mi ez a dolog a hollókkal és veled, de majd utána olvasunk a könyvtárban holnap, rendben?

-         Oké. De csak ezzel a hollóval van így.

-         Tessék?

-         Azt mondtad a hollókkal és velem, de csak egy madárról beszélünk.

-         Ezt honnan veszed?

-         Tudom és kész. Egyébként is nagyobb, mint egy átlagos holló, és a szemei is mások. Biztos, hogy ugyan az volt.

-         Elhiszem neked, de aludnunk kéne. Holnap iskola van, kutatnunk kell a könyvtárban, és este táncpróba.

-         Jajj ne.

-         Mi baj?

-         Megint látnom kell Damont. Mekkora egy hülye ötlet volt ebbe bele menni, én se vagyok normális. Miért akarom, hogy Lockwoodék boldogok legyenek, mikor alig van hozzájuk közöm?

-         Melletted leszek nyugi, sok ember lesz, nem csinálhat semmit.

Ebben igaza van. A párnára tettem a fejem, de nem bírtam még sokáig aludni, de végül elnyomott az álom. Megint egy fura álom.

           

/Damon/

            Eltelt negyed óra és befutott Stefan. Szó szerint. Egyenesen a nappaliba jött és fel alá kezdett sétálgatni.

-         Jól vagy? Idegesnek látszol. Egy kis Bourbont? – emeltem fel a bal kezem. – Vagy egy kis tasakos vért? – tartottam fel a jobbom.

Csak egy lesújtó pillantást kaptam, szépen állunk. Még sétálgatott egy kicsit, aztán meguntam és elindultam fel az emeletre.

-         Ne menj sehová.

-         Eddig itt ültem, te meg sétálgattál, mire kellett volna várnom még?

-         Igazad volt.

-         Mint midig, de segíts, most mire is gondolsz.

-         Jen nem lehet ember. – na, végre megtudom, mi lett Elena kezével?

-         Miből jöttél rá?

-         Elmesélte a kis bámulós eseteteket.

-         És? Azért mert hollóként is bejövök neki már nem ember?

-         Amikor lefogta Elena kezét olyan erővel tette, hogy megzúzta a csuklóját. Az összes ujja nyoma a kezén volt és már kékült, alig három perc után. Elena szerint olyan erővel szorította, amivel ember nem tudná, pláne nem egy lány.

-         Érdekes. De nem is vámpír.

-         Nem.

-         Akkor mi? Ötlet? Lehet ezért jöttek ide? A szüleit miatta ölték meg? Vagy ő maga tette?

-         Nem tudjuk, hogy meghaltak-e.

-         Van rá egy fogadásom. – azzal hátat fordítottam és a szobámba mentem. Útközben szereztem még egy tasakot, mivel holnap találkozunk Jennivel, ráadásul nem is akárhogy!

/Jen/

            Az erdő stimmelt, mint mindig, de most nem úgy mentek a dolgok, mint eddig. Amikor elszállt a vállamról a madár vele akartam tartani, és teljesült, mivel álmodtam. Egyik pillanatban még a földön álltam, másikban pedig már a fák felett szárnyaltam, szorosan követve az én hollómat. Sokáig repültünk, majd egyszer csak lefelé kezdett ereszkedni én pedig követtem, egyenesen a fák közé. Leszálltunk egy faágra egymás mellé, és ekkor vettem észre, hogy két ember van alattunk. Meg akartam nézni, hogy kik azok, de meghallottam Elena hangját és felébredtem. Remek. Kialvatlanul és morcosan ébredtem. Keveset aludtam és még mindig nem tudom az álom végét.

            Hamar elkészültünk, és nekikezdtünk a napnak, amiről nem is sejtettük milyen izgalmakat tartogat.