Tízedik fejezet - Ruhák, felkérések

Ezt a fejezetet nem akartam, csak holnap felrakni, de úgy döntöttem mégis ma osztom meg veletek, mert nem akarom, hogy azoknak akik várják a folytatást, többet kelljen várniuk. Szóval ezt a fejezetet azoknak az olvasóknak küldöm, akik a kommentjeikkel, és kritikájukkal segítenek minden fejezetnél nekem, név szerint Myka, And, nicolee, Vivri (ők a leginkább), egyébként mindenkinek hálás vagyok, aki akár csak egyszer is írt, vagy chaten reagált.

Kicsit ez is átvezető fejezet, de amik itt történnek azoknak lesznek még következményei!! ;)

Megkerestem a konyhát, ami a korai időpont miatt még teljesen üres volt, és úgy gondoltam garázdálkodok egy kicsit. Ezt úgy értem, készítek valami finomat reggelire. Nagyon könnyen kiigazodtam, így hamar megtaláltam a kávéfőzőt, ami szerencsére meg volt töltve, csak be kellett kapcsolnom. A hűtőből szereztem tojásokat, serpenyőt pedig találtam az egyik szekrényben, a hagymával már megküzdöttem, de a kamrában arra is ráakadtam végül. Felvágtam a hagymát majd egy kevés olajon, ami szerencsére elöl volt a tűzhely mellett, üvegesre pároltam. Közben felvertem a tojásokat, majd a hagymára borítottam. Alig tíz perc alatt lefőtt a kávé, és elkészült a hagymás tojás. Ez volt a nagypapám egyik kedvenc reggelije, és én is nagyon szerettem, sokat ettem kiskoromban. Talán ez volt az első étel, amit egyedül el tudtam készíteni.

-         Jen! – hallottam egy kiáltást a konyha felől. Kidugtam a fejem az ajtón és odaszóltam a hang gazdájának.

-         Ülj le és maradj ott! – kicsit értetlenül nézett rám, de leült és úgy tűnt nyugton marad.

Kiszedtem a tojást két tányérra, Drewnak persze nagyobb adagot, és megszórtam a rántottát egy kis pirospaprikával. A kávét kitöltöttem két csészébe, majd a tejjel, cukorral együtt mindent egy hatalmas tálcára pakoltam. Nem felejtettem el a villát és a kiskanalakat sem. Amikor úgy éreztem minden megvan, belöktem a konyhaajtót és az asztalhoz vittem a reggelit. Drew elismerően füttyentett.

-         Gyakrabban kéne így ébresztened!

-         Álmodban! Ez most kivételes eset, és ez egyébként is egyharmad rész bocsi, egyharmad rész köszönet és egyharmad rész légyszi reggeli.

-         Légyszi? Mit szeretnél annyira?

-         Szeretnék ma találkozni Elenával a Grillben, de úgy, hogy te csak mondjuk, odaviszel, majd hazahozol. Na?

-         Ha neked ebéd után megfelel, megbeszélhetjük. Be kell mennem a serifhez délután, szóval, odafele kirakhatlak a Grillnél, majd hazafelé felveszlek. Megfelel?

-         Tökéletes, ha Elenának is oké. Később fel is hívom!

Hamar befejeztük a reggelit, és már indultunk is vásárolni a „nem feltűnő” Audival. Azt hittem a helyi tankönyvesboltba megyünk, de amikor elhagytuk a Mistic Falls végét jelző táblát rájöttem, tévedek. Nemsokára megérkeztünk egy hatalmas bevásárló központ parkolójába, konkrétan a semmi közepén. A könyvekkel szerencsénk volt, mert az első könyvesboltban meg is találtuk, majdnem mindegyik keresett tankönyvet. Drew ragaszkodott hozzá, hogy ő cipelje a két nagy szatyrot, sőt még ő vett rá engem, hogy nézzük be egy ruhaboltba, bár nem kellett sokat győzködni. Ő egyenesen egy fotelhoz ment, lepakolta a szatyrokat és leült, hagyott engem nézelődni. Elég hamar találtam két nyári ruhát, amik megtetszettek. Elég egyszerűek voltak, de épp ezért tetszettek meg. Bementem a próbafülkébe és magamra vettem az elsőt egy halványpiros combközépig érő ruhát. Nekem nagyon tetszett, és eldöntöttem, hogy megvesszük, de azért kimentem és megmutattam Drewnak, hogy úgy tűnjön, számít valamit a véleménye. Fordultam kettőt, ő pedig csak vigyorgott, forgatta a szemét és bólintott. Ez azt jelenti, hogy neki is tetszik? Gyorsan átvettem a másik ruhát, egy citromsárgát. Ugyan az volt az anyaga, mint az előzőnek, de a szabása teljesen más volt. Kicsit rövidebb, mint az előző, és elhatároztam, hogy ezt inkább majd valamilyen nadrággal hordom majd, de azért kimentem ezt is megmutatni. Drew új féle reakciókat produkált, mint például a tátott száj és nagy szemek. Ez is biztos azt jelenti, hogy megvehetjük. Visszaöltöztem, és mentünk volna fizetni, mikor megcsörrent Drew telefonja. Egy párszor elismételte, hogy „igen persze” aztán nekem nyújtotta a telefont. Carol volt.

-         Szia Jenny! Hallom vásároltok, remek! Azért hívtalak csak, mert két hét múlva rendezzük az alapítói bált és felvonulást, aminek az a lényege, hogy megemlékezünk a város alapítóiról. A leszármazottak családjainak hölgy tagjai pedig rész vehetnek egy szépségversenyen, amin megválasztjuk Miss. Mistic Falls-t. És arra szeretnélek kérni, hogy indulj te is ezen a versenyen. Mit szólsz?

-         Hát nem tudom. Mivel jár ez az egész?

-         Részt veszel egy beszélgetésen a város vezetőségével, majd a bálon táncolsz, este pedig a felvonuláson, az egyik kocsin kell állnod. Kérlek, vállald el, olyan kevesen vesznek részt. Csak Elena, Caroline és egy lány, aki igaz alapítói leszármazott, de nem él itt. Na?

-         Hát jó, ezek szerint kell ruhát is vennem?

-         Igen, azért is örülök, hogy épp vásároltok. Kell egy egyszerű, de csinos nyári ruha, amiben a beszélgetésre jössz, majd kell egy estélyi. A korabeli ruhát a felvonulásra mi adjuk. Meg tudod oldani egyedül?

-         Persze, anyu jól kitanított ez ügyben.

-         Akkor jó, nagyon örülök, és köszönöm, feldobtad az egész napom! Jó vásárlást, szia!

-         Hello. – azzal le is tette Carol a telefont.

Na remek. Akkor irány még több ruhát vásárolni. Vajon hol van Drew? Körülnéztem és megláttam, hogy épp visszaül a fotelbe.

-         Ezek szerint elvállaltad?

-         El kellet. Ennyit megtehetek Carolért, ha már befogadott. Ugye segítesz ruhát találni?

-         Itt várok, és majd pontozok.

Elmosolyodtam és el is szaladtam ruhát keresni. Találtam hármat is, ami tetszett, rögtön fel is próbáltam őket. Az első egy zöld egyszerű ruha volt, alul egy selyem réteg, felette pedig egy tüll. Kimentem és megmutattam Drewnak, ő pedig mondta, hogy csak akkor mond véleményt, ha mindet látta. A második ruha hasonló volt a elsőhöz. Fehér, combközépig érő, felül tüll réteggel, a mell alatti részen pedig csipkés és gyöngyös mintával. Ez már kicsit elegánsabbnak tűnt, mint a zöld, és jobban is tetszett. Eddig a kettőből a fehér a nyerő. Megmutattam Drewnak ő pedig csak bólintott, hogy megjegyezte. A harmadik ruha barna volt, majdnem a térdemig ért, ugyan úgy selyem alul, tüll felül, csak volt a mell alatti részen egy vastag selyemkendő, de nem volt rajta masni. Nekem ez tetszett a legjobban. Egyszerű, visszafogott és ment a hajamhoz is. Megmutattam ezt is a zsűrinek, aki eredményt hirdetett.

-         Szerintem vagy ez, vagy a fehér.

-         Akkor ez. Bár a fehér is tetszik, de ez jobban megfogott.

Visszaöltöztem, a barna ruhát is a már régebben kiválasztott két ruhához csaptam a kosárban. Már csak az estélyi van, azt máshol kell keresni. Ezt a három ruhát megvettük, majd elindultunk a megfelelő bolt keresésre. Nem akartam, hogy Drew ezt is segítsen kiválasztani.

-         Mi lenne, ha te odaadnád a pénzt, és megvárnál a kocsiban? Ezt jobb szeretném egyedül. Renden?

-         Hát jó, de nagyon vigyázz magadra! Ha fél órán belül nem érsz a kocsihoz, visszajövök és nem fog érdekelni, meg lett-e a megfelelő ruhád vagy sem.

-         Oké, oké, persze.

A kezembe nyomott bankkártyát és elárulta a PIN kódját, így a boltba már egyedül léptem be. Egy hölgy odajött, hogy segíthet-e, de megmondtam, hogy boldogulok egyedül is. Elkezdtem nézegetni a ruhákat, és a pirosak között első látásra beleszerettem egybe. Egyetlen egy darab volt belőle, így csak reméltem, hogy jó lesz rám. Bevittem az öltözőbe és óvatosan magamra vettem. Nem hittem a szememnek, ezt a ruhát rám varrták! Az előző hölgy azt mondta ez nem lesz jó, és most a fülke előtt várt, így kiléptem, hogy megmutassam neki. Még az ő szája is tátva maradt. Gyönyörű, mélyvörös, selyem, elég mély dekoltázzsal, és középen egy csillogó hosszúkás brossal. A hátulja pedig a legszebb az egészben, elölről a pántok a úgy mentek hátra hogy a hátam közepén egymásba voltak fűzve, majd oldalt úgy volt elvarrva, hogy a két pánt hátul a csípőmnél össze volt kötve, és hosszan lógott le a szoknyára, beleolvadva annak redőibe. Ahogy így néztem magam a tükörben, rájöttem, ehhez a ruhához, van egy cipőm, amit szinte sose hordtam, mert túl elegánsnak gondoltam. Tökéletes.

            Visszaöltöztem, becsomagoltattam a ruhát, majd kifizettem egy vagyont érte, és szaladtam a parkolóba, hogy benne legyek a megbeszélt 30 percben. Drew elismerően hümmögött mikor beszálltam mellé.

-         28 perc. Egész jó.

-         Köszönöm uram. – szalutáltam, majd nevetgélve indultunk el hazafelé.

Elővettem a telefonom a táskámból, és felhívtam Elenát. Nagy mázli, hogy elkértem a számát a bulin, különben most magyarázkodhatnék, miért nem tudom. Három csörgetés után fel is vette.

-         Szia itt Jennifer, zavarok?

-         Szia Jen dehogy is, mondd, mit szeretnél!

-         Arra gondoltam, nincs-e kedved találkozni velem ma délután a Grillben?

-         De persze, kettő körül jó neked? – ránéztem Drewra, ő meg bólintott.

-         Igen persze, ott leszek.

-         És miért akarsz velem találkozni? – kíváncsiskodott.

-         Felhívott Carol, hogy részt kell vennem valami alapítói ünnepségen, és azt mondta, te is részt veszel rajta. Erről akartalak kikérdezni, meg még egy-két dologról, például a suliról.

-         De jó! Örülök, hogy nem csak Caroline-t fogom ismerni a bálról! – kis szünetet tartott mintha lepisszegne valakit, majd folytatta - Tudod ezzel engem is megmentesz egy kicsit, ha nem jönnél, vele kéne végig beszélgetnem. Ne értsd félre ő is a barátnőm, csak hosszútávon, kiborító tud lenni.

-         Elhiszem, na majd a Grillben kitárgyaljuk! Akkor, kettőkor!

-         Oké, szia!

Ez is letudva. Ekkora vissza értünk Mistic Fallsba, aminek azért is örültem, mert kezdtem nagyon éhes lenni.

/Damon/

            Milyen szerencsés nap ez a mai. Elena épp itt van mikor, Jen felhívja és persze végighallgattam az egész beszélgetést. Ma kettőkor a Grillben, nem kell félni én is ott leszek. De kivételesen csak hallgatózni fogok, hogy senkit ne befolyásoljak a jelenlétemmel, hátha így kiderül valami. És ez a bál, ezen még agyalok egy kicsit. Természetesen hivatalos vagyok rá, mint alapítói családtag, vagyis inkább, mint alapító, de ez csak részletkérdés. A lényeg, hogy a bálon talán lesz alkalmam beszélgetni vele. Sőt a legjobb lenne, ha velem táncolna. Vajon sikerül-e ezt összehozni igézés nélkül?

A Grill után hátha okosabb leszek, most viszont enni kéne valamit. A városban nem vadászhatok, ezért az egyik szomszédos községbe járok át, ha meleg ebédet akarok, és most azt akarok, így már el is suhantam az erdőbe.

/Jenny/

            Carol és Richard is hazajött ebédelni, így négyesben ettünk, mert Tyler fociedzésen volt. Ennek csak később örültem igazán, mert Carol olyan témát hozott fel, amit kínos lett volna előtte megbeszélni.

-         Jenny gondolkoztál már rajta kivel táncolnál a bálon? - válaszként félrenyeltem. Drew meg kiröhögött, jól van, ezt még visszakapja.

-         Nem, még nem.

-         Tudod arra gondoltam, hogy táncolnál-e Tylerrel? Elenának és Carolinenak is van már párja, és én úgy szeretném, hogy ő is táncoljon a bálon!

-         És neki erről mi a véleménye?

-         Még nem kérdeztem, először téged akartalak kikérdezni.

Itt a visszavágó ideje Drew!

-         Hát úgy se ismerek még itt senkit, szóval engem nem zavarna, ha velem táncolna.

-         Ez nagyszerű! Nagyon boldoggá teszel Jen! És ígérem, normálisan fog ezen túl viselkedni, beszélek a fejével.

Erre már csak mosolyogtam, Drew pedig csak a fogait csikorgatta. Édes a bosszú. Viszont arra nem gondoltam, hogy ezzel Tylert keverem csak bajba, és tudtomon kívül, megint bántani fogom őt. 

A választott ruhák:

 

A bálra vett vörös estélyit, majd ahhoz a fejezethez fogom csatolni.. :P ;)