Harmadik fejezet - Sosem látott rokonok 1.rész

Magamtól ébredtem. Ezek szerint még nem érkeztünk meg Mistic Fallsba. Kissé zavartan pillantottam balra Drewra.

-   Jó reggelt! – köszöntött.

-   Hány óra van?

-   Délután 5, nemsokára megérkezünk, körülbelül egy óra még. Jó lenne tisztázni pár dolgot, mielőtt odaérünk.

-   Igen, én is épp erre gondoltam. – sóhajtottam - Nem mesélnél el nekik mindent inkább te? – erre rám kapta tágra nyílt tekintetét.

Nem értem miért lepődik meg ezen. Igazából én semmit sem tudok arról, hogy mi történt, és én sem állok sokkal közelebb hozzájuk, mint Drew.

-   Egyszer meg kell ismerned őket.

Kétségbe esve néztem rá. Én nem tudok velük beszélni erről, tegnap óta végig se tudtam gondolni a velem történteket, hangosan kimondani pedig végképp nem akartam, hogy a szüleim valahol lehet, hogy nagy bajban vannak, vagy talán már nem is élnek. Nem fogom ezt a számon kiejteni, amíg nem muszáj.

-   Tisztában vagyok vele, hiszen az én rokonaim, de tegnap annyi minden történt, és igazából azon kívül, amit a kapitány szűkszavúan elmondott nekem, semmit sem tudok. Gondolom helyén való az a feltevésem, hogy anyám nővérét több fogja érdekelni, mint amennyit én tudhatok. Csak ezért kérlek meg rá.

-   Rendben. – bólintott rá - Viszont ott kell lenned, mikor mesélek, mert ha később téged is kérdeznek, például az iskolában, ugyan azt kell mondanod. Megegyeztünk?

-   Meg. Köszönöm.

-   Van viszont egy másik dolog is, amiről beszélnünk kell. – kíváncsian néztem rá – Egy hétig még nem kell iskolába járnod, de természetesen a várost meg kell ismerned. Én azonban parancsba kaptam, hogy vigyázzak rád, mindig. Tehát bárhova mész el kell viselned engem is.

Erre csak nagyra nyílt szemek voltak a válaszom. Nem gondolkoztam rajta vajon meddig kell itt élnem, ezért már az egy hét iskola nélkül is ijesztően hosszú időnek tűnt, hát még a következtetés ebből arra, hogy egy hét múlva viszont itt kell folytatnom a tanulmányaim. El se köszöntem a barátnőimtől, villant be az agyamba. Gyorsan előkotorásztam a mobilom, ami azt írta: 17 nem fogadott hívása van és 5 SMS-e. A hívók között természetesen ott voltak a legjobb barátnőim, Kate Swain, Agatha Souter és Victoria Meadow is, négy-öt hívással fejenként. Majd, ha megérkeztünk felhívom őket, biztos nagyon aggódnak. Nem is tudom, tudják-e mi történt, vagy csak a mozi miatt hívtak. Na, majd este kiderül. Biztos meglepődnek, amikor közlöm, hogy bizonytalan ideig két állammal távolabb tartózkodom. A többi hívás ismeretlen számról érkezett, ezeket rögtön ki is töröltem. Az SMS-ek között három volt a lányoktól, röviden csak annyit írtak, hogy k*rva gyorsan hívjam fel őket. Ezen nevetnem kellett. Jellemző, Kate és az aggódása… Mindig fel tud dobni, bármilyen rossz is a kedvem. Vic az együtt érző, aki mindig meg vígasztalt, és velem sírt, és Agatha pedig az okos, akinek mindenre volt egy mentő ötlete. Nagyon hiányozni kezdtek és már a könnyek is gyűltek a szemembe ezért visszadobtam a táskámba a telefont és csak néztem ki az ablakon.

         Hirtelen eszembe jutott, hogy nem vagyok egyedül, és Drew épp mondani kezdett valamit, mielőtt előkaptam a mobilt. Bocsánatkérően néztem rá. Nem szólt semmit a kis intermezzómra, csak folytatta ahol abbahagyta.

-   Szóval, ismerni fogom a barátaid, az osztálytársaid és mindenki mást is. Jobb lenne, ha nem tudnák, hogy védőőrizetben vagy, ezért ha nem bánod Mistic Falls határától a huszonnégy éves bátyád leszek, Drew Lloyd-Fox.

Leesett az állam. Szó szerint. Nem tudtam csak nagy szemekkel meredni és mellé tátogni. Ezt el sem hiszem! Egy vadidegen rendőr pasival töltöm már a második napom, valamerre kocsikázva. Eddig még azt mondanám, hogy oké, de hogy határozatlan ideig a bátyám is lesz ez már nehezebben emészthető. Két perc, hápogás után, szóhoz jutottam.

-   Ez most komoly?

-   Teljesen. Szóval, kezdj el, kérlek magadról mesélni! Kedvenc szín, állat, rock banda, könyv, stb.?

Egy rövid állkeresés után, megadva magam sorolni kezdtem.

-   Szín zöld, állat mindegyik, de leginkább kutya, ló. Utálom a rovarokat, háziállatom sosem volt. Zenei ízlésem hangulat és helyfüggő. Könyvből szinte bármi, imádok olvasni. Kedvenc tantárgy biológia és természet-tudományok. Célom állatorvosnak lenni. Szeretek sportolni, tehát táncolni, labdasportok, lovaglás, úszás, futás, bicikli, szóval jöhet szinte bármi. Kedvenc kaja minden, ami csípős, viszont utálom a mákos és a tökös ételeket. Allergiám nincs. Elmondtam mindent?

-   Majdnem. Személyes kapcsolatok. A szüleidről tudok szinte mindent, de azt a témát úgyis kerüljük majd. Tehát az érdekelne, kik a legjobb barátaid, ex-pasi, jelenlegi pasi, jövőbeli pasi...

-   Hát legyen, - egyeztem bele - de utána te jössz, és én is tudni akarok mindent.

-   Biztos vagy te ebben? – vigyorgott rám önelégülten. Na, majd meglátjuk.

-   Renden, legjobb barátnőim, Kate Swain, ló mániás, nagyszájú, vidám lány, sokban hasonlít rám. Victoria Meadow szeret másokkal törődni, főleg az én lelki gondjaimmal, megértő és segítőkész. Agatha Souter az ész, mindenre van egy jó ötlete, több könyve van, mint amit valaha kinyomtattak. Remekül beszél más nyelveken. Ex-pasikról inkább nem beszélnék, vegyük úgy, hogy sosem avattam be a bátyámat ezekbe az ügyeimbe. Jelenlegi nincs. Jövőbeliről egyelőre nem tudok.

-   Hát jó, te jössz. Mit akarsz tudni?

-   Mint mondtam mindent. Kezdjük nálad is az alapokkal.

-   Oké. Kék. Kutyás vagyok, háziállatomként halaim voltak nagyon rövid ideig. Zenében nekem is elég vegyes ízlésem van, olvasni nincs időm, de szeretek, főleg kalandregényeket. Tantárgyból testnevelés, rajz, történelem voltak a kedvencek. Maradjunk abban, hogy jelenleg nincs munkám, de végzettségem szerint építész vagyok. Sportból természetesen foci, és küzdősportok. Olasz kaja párti vagyok, a kínait utálom. Allergiám van penicillinre. Ex-barátnő, volt egy-kettő, de egy sem hagyott mély nyomot bennem. Jelenleg nincs, és a jövőbelit pedig sose lehet tudni. Legjobb barát: Alex Barton, extrém sport őrült, kóborló természettel, mellesleg számítógépes zseni, még a Mount Everestre is laptoppal mászott.

-   Akkor ezt letudtuk. – örültem, hogy egy kicsit többet megtudtam róla, vagyis csak ha mind ez igaz is volt, de ebben nem lehettem biztos.

Kinéztem az ablakon, miközben memorizálni próbáltam a sok új információt. A nap már lemenőben volt.

-   Nézd! – mutatott előre Drew.

-   Meg is érkeztünk? – csodálkoztam rá az „Üdvözöljük Mistic Fallsban!” táblára.

-   Igen, már csak a Lockwood házat kell megtalálnunk, de nem gondolom, hogy nehéz lesz. A polgármesterek háza, többnyire, a legnagyobb a városban.

-   El is felejtettem, hogy a nagybátyám a polgármester. - Őt is csak képen láttam még, ahogy Tylert is. Ő épp egy idős lehet velem. Csak Carollal találkoztam egyszer, még egészen kis koromban.

-   Nos, innentől kezdve légy velem közvetlen, el kell hinnie mindenkinek, hogy a bátyád vagyok, rendben?

-   Most arra célzol, hogy ölelgesselek, és bújjak mögéd, ha szekálnának és hasonlók? – hülyéskedtem, de legnagyobb meglepetésemre csak annyit válaszolt, hogy „igen”, és be is fordultunk egy hatalmas ház elé.