Ötvenharmadik fejezet – Csajos nap

Sziasztok!

Bocsi, tegnap már nem fért bele az időmbe, de ma befejeztem! Nem fűzök hozzá szinte semmit, kissé átvezető fejezet, és bocsi a függővégért! xD Bétázva nincs, bocsi a hibákért is! :/

Az új oldalamra is felkerült az első fejezet, ha van időtök azt is olvassátok el! Várom a komikat! ;)

Pussz rohanok, mindjárt suli. 

u.i.: A következő fejezet is még bizonytalan, de igyekszem! <3
A kép pedig netről van, nem volt időm leszedni a kis feliratokat, szal sorry, de úgy éreztem, ez a kép a helyénvaló most.

Az első dolog, amit ébredésem után észrevettem, hogy ágyban fekszem, és puha ágynemű vesz körül, a második, hogy pizsama van rajtam. Mint akiben áram fut végig, úgy ültem fel. Hogy aludhattam el? Damon vére miért nem tartott tovább ébren? Na és a Drew okozta ijedtség? Összeráncolt homlokkal koncentráltam a gondolataim helyrerakására, és végül jól megszidtam magam. Miféle hülyeségeket beszélek össze-vissza. Hol maradt el a racionális és összeszedett Jen? Nem is voltam ijedt Drew miatt, egy ilyen apróság mostanra már lepereg rólam. Úgy döntöttem, hogy ideje felkelnem az ágyból. Arra már csak egy lemondó sóhajjal reagáltam, hogy hétfő volt, tehát a mai napot távol töltöm majd az iskolától. Damon szobájában voltam, de ezt csak egy apró mosollyal jegyeztem meg magamban, aztán a fürdőbe mentem és rögtön a zuhany alá álltam.

            A forró víz jólesően tisztított le kívülről-belülről, elfeledtette velem hol vagyok, hogy kik akarják tönkretenni az életem és minden mást is, amit negatívumként tudtam felsorolni. Gondok nélkül az agyam is gyorsabban forgott és égető vágyat éreztem aziránt, hogy gyakoroljam egy kicsit a tudományomat. Először csak arra voltam kíváncsi, hogy kik vannak még a házban rajtam kívül, és ezt elég gyorsan ki is derítettem. Damon, Dean és Zac. A következő, hogy ki, hol lehet, de még ez sem haladta meg a képességeim. Damon a pincében, Dean és Zac az emeleten, Dean szobájában voltak. Már csak a gondolataik érdekeltek volna, de Damon fejébe nem akartam belenézni, így csak a vadász barátaink beszélgetését hallgathattam ki lelkiismeret-furdalás nélkül. Valamelyikük fejébe bele tudtam volna nézni, és úgy hallgathattam volna mindent, de a kíváncsiság és a kihívás mindig sokkal csábítóbb. Miután bejutottam Dean fejébe kizártam a gondolatait, csak úgymond a fülét használtam, és sikerült elérnem, hogy úgy halljam őket, mintha a szobájukban ülnék én is.

-         Kíváncsi vagyok mi lesz itt délután.. – szólalt meg Zac elgondolkodó hangon.

-         Mert? Mit tudsz?

-         Beszélgettem Jasonnel, mert kicsit ki volt akadva azon, hogy senki nem aggódik amiatt, hogy Jen Damonnal húzott el kettesben, és senki nem tudja, hogy egyáltalán hová mentek. Elárulta, hogy ki akarja próbálni Jen képességeit… Elő akar belőle csalogatni egy ritka képességet.

-         És mi ezzel baj? Nem értem.

-         Rákérdeztem, hogy ezt milyen módszerekkel akarja elérni ezt, de azt mondta nem árulhatja el, csak azt, hogy nem lesz épp veszélytelen.

-         Kiért aggódsz most? Jenért, nehogy baja legyen, vagy Jasonért, nehogy Damon megölje? – hallatszott Dean hangján, hogy vigyorog, és nem veszi komolyan az egészet.

-         Ha-ha-ha… Az egész helyzet miatt aggódok. Nincs szükségünk még több konfliktusra.

            Úgy gondoltam ennyi elég volt mára a hallgatózásból. Újra a fürdőszoba csempéje volt a szemem előtt. Elzártam a vizet, kinyitottam a kabin ajtaját és csak ekkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. A szívem rögtön kétszeres sebességgel kezdett dobogni, először az ijedtség miatt, másodszor pedig, mert a kukkoló Damon volt.

-         Nagyon elmerengtél valamin… - lépett hozzám közelebb felvéve félmosolyát – remélem én is szerepeltem a gondolataidban… - folytatta.

-         Igazából hallgatóztam. – úgy döntöttem őszinte leszek.

Damon arcán egy kis csalódottság sem látszott, és rögtön meg is magyarázta, hogy miért.

-         Nem baj, legalább addig is zavartalanul bámészkodhattam. De akkor áruld csak el kit is füleltél le!

-         Deant és Zacet, de nem árulom el. Azt hiszem, délután úgyis megtudnád.

-         Ééés, ha szebben kérném? – Már csak pár centire állt tőlem, de amikor megráztam a fejem elhúzta előlem a mézes madzagot.

Egy törölköző is volt a kezében, amit eddig nem vettem észre, csak mikor már körém csavarta. Úgy emelt fel, hogy ő maga ne legyen vizes majd bevitt a szobába. Kíváncsian vártam mi fog következni, de meglepő módon Damon egyszer csak eltűnt mellőlem. Mire felültem, hogy megnézzem hova lett, már vissza is ért, mint kiderült a szobámból, mert egy adag ruhámat tartotta a kezében. Furcsálló tekintetemre, csak sürgetéssel felelt, így hát felöltöztem, és mikor teljes díszben álltam az ágya előtt, rákérdeztem hangosan is.

-         Miért kellett ilyen gyorsan felöltöznöm?

-         Programod van.

-         Igen? Mégis mi? – csodálkoztam.

-         A lányok, vagyis Elena, Caroline és Bonnie úgy döntöttek vásárolni mennek suli után, és téged sem akartak kihagyni a mókából. – a móka szót erősen kihangsúlyozta. – Nem hagyták magukat, sőt, meg is lettem fenyegetve.

-         Hogy mi? Megfenyegettek?

-         Igen, szóval jobb is, ha mész, már mind lent várnak a kocsiban.

Azzal tolt is le a lépcsőn, egyenesen ki a ház elé. Már épp beletörődtem, hogy így el leszek elküldve, mikor Damon megpördített, és gyors, de sokat mondó csókot adott. Finom volt, de birtokló és olyan égető, hogy kedvem lett volna visszafordulni a házba. Megszólalt egy autó dudája és azonnal oda kaptam a fejem, de mikor megláttam, hogy csak Elena a lányokkal rá akartam nézni még egyszer Damonra, hogy biztos nem húzhatom-e ki magam, de ő már nem volt sehol. Vettem egy nagy levegőt, és beültem hátra Caroline mellé, Elena pedig azonnal rátaposott a gázra.

            Az út elején üvöltött a rádióból az egyik legújabb sláger, a végét pedig már mindannyian hangosan énekeltük, majd ez így folytatódott a következő jó néhány dalnál, de végül csak elfáradtak a hangszálaink. Lehalkítottuk a rádiót, de a hiú ábránd volt, hogy megúszhatom ezt a kirándulást kérdések nélkül.

-         És mond csak Jen! Mi történt, amíg el voltatok Damonnal? Hova mentetek?

-         Ööööh… - ennyi volt a hozzáfűzni valóm.

-         Na, gyerünk már! Ne csigázz Jen! Már olyan régóta meg akarom kérdezni, hogy Damon tényleg olyan jó-e az ágyban, mint ahogy az lerí róla?!

Hát erre már végképp belém szorult a levegő. Nem tudtam mit mondjak… Az igazat? Abból nagyon nagy pirulás lenne.

-         Miért Stefan milyen? – vágtam vissza választ nem is várva, ezért nagyon meglepődtem.

-         Hát nagyon visszafogott, óvatos, figyelmes, de ezzel egy időben erős és nagyon jó. – mondta Elena elég őszintén, egy csepp pír nélkül, ráadásul vigyorogva. – Most már tényleg te jössz.

-         Előbb hallani akarom ti mit tippeltek.

-         Szerintem egy állat. Biztos durva és önző, mint az életben. – mondta Bonnie, és úgy döntöttem egyesével cáfolom, vagy támasztom alá a mondottakat.

-         Részben igazad van, de nem a szó negatív értemében. – most az „állat” részre gondoltam – De nem durva, maximum határozott, és teljes mértékben önzetlen. – a jelenlévők száját sikerült O formára alakítanom.

Elena tért először észhez.

-         Szerintem biztos nem olyan, mint Stefan, inkább pont az ellenkezője. Nem visszafogott, nem óvatos… De biztos erős ő is.

-         Hát nagyjából igaz, de mondhatjuk, hogy óvatos. Először nagyon óvatos volt, aztán felengedett. – kis szünet után Caroline szólalt meg.

-         Hát, én őszintén visszanyertem az emlékeim, amiket Damon törölt, miután átváltoztam, ezért emlékszem arra, hogy milyen volt vele… - fészkelődött a helyén Car, és zavart oldalpillantásokat vetett rám.

-         Nyugi Car, tudok róla. – mosolyogtam rá bátorítóan. – Mondd tovább!

-         Velem nem volt se kedves, se óvatos, se előzékeny. Inkább volt durva és erőszakos, de – itt nagyon elpirult volna, ha ember lenne, látszott rajta – meg kell hagyni nagyon élveztem.

-         Szerintem mindenki vágyik rá valahol mélyen, hogy egyszer, hmm, hogy is mondjam, úgy elkapják. – most már Elena is elvörösödött, majd mindenkiből kitört a röhögés.

Értettem Carolinet is és Elenát is, abban pedig biztos voltam, hogy Bonnie se gondolja másképp.

            Ezt a témát hanyagoltuk az út további részében, pedig engem az érdekelt volna, hogy vajon mi van Bonnie és Jeremy illetve Caroline körül, de elhatároztam, hogy ezt csak egy másik alkalommal derítem ki. Oda is értünk a plázához, és minden gondot félretéve igyekeztünk magunkat jól érezni a káprázatos kirakatok előtt és mögött.

/Damon/

            Miután Jent úgy ahogy biztonságban tudhattam Caroline, Bonnie és mellesleg Elena mellett, első utam a két jómadárhoz vezetett. Vajon mi lehetett az-az érdekesség, amit Jen kihallgatott, aztán nem árult el nekem? És miért érzem azt, hogy nem lesz épp vidám délutánunk? Majdnem kopogás nélkül törtem be Dean szobájába, de még mielőtt megfogtam volna a kilincset megtorpantam. Ha ki akarok szedni belőlük valamit, akkor nem ez lesz a megfelelő belépő, tehát felemeltem a kezem, és bekopogtam, bármennyire is ironikusnak tűnt kopogni a saját házamban.

-         Igen? – hallatszódott ki Dean meglepett hangja.

-         Kinyitnád?

-         Damon?

-         Nem, a nagyanyád.

Lépteket hallottam, majd nyílt az ajtó.

-         Ha-ha. Mi az?

-         Na, ki vele! Mi fog itt délután történni? – döbbenten pislogott össze a két srác, majd Dean félreállt az útból, hogy én is beléphessek a szobába.

-         Honnan tudsz te erről?

-         Ne feledkezzetek meg róla, hogy jobb a fülem a tiéteknél… - egy pillanatig azt hittem nem veszik be a lódításom, de aztán egy nagy sóhajtás és szemforgatás után Zac beszélni kezdett.

/Jennifer/

            A viták elkerülése végett különváltunk a lányokkal, és kettesével róttuk tovább a folyosókat. Velem Caroline akart jönni, hogy hosszabban elbeszélgethessünk a Tyler témáról. Eddig is egyértelmű volt, hogy van köztük valami, Tylerről pedig már nyíltan tudtam, de Caroline most mondta el először őszintén az aggodalmait. A legnagyobb kérdőjel az volt az egészben, hogy működhet-e egy vámpír-vérfarkas kapcsolat, de erre sajnos én nem tudtam választ adni. A véleményem persze elmondtam, és úgy láttam Carolineban az a bizonyos mérleg egyre inkább dől Tyler fele, mint el tőle.

            Amikor kínosabb témák ötlöttek fel Car fejében, úgy döntöttem, itt az idő kihúzni magam egy kicsit a nyomás alól, ezért „bemenekültem” a női mosdóba. Az egyik fülkében voltam, mikor lépteket hallottam kintről, de nem foglalkoztam vele, hisz ez egy nyilvános WC, ide végül is bárki bejöhet. Amikor kinyitottam az ajtót, mégis sikerült megrémülnöm. Tévedtem. A mosdóba nem jöhet be bárki, csak lányok, most viszont mégis két férfival és a megrémült tükörképemmel kellett szembenéznem.